Olyan január környékén lehetett, jöttem haza munkából, sötét volt már. Egyébként utálom, hogy télen korán sötétedik, meg a hideget, meg még sok mindent. Éppen a toronyhoz értem, és látom, hogy a földszinten lakó néki, a felsózott járdáról, a nem felsózott járda irányában kicsit meggörnyedve ciccog, úgyismint:
- Cic, Fricike, cic, gyere ide Frici, ciciciciiccc...
Mikor mellértem, megörült, feltételezem egy macskamentő misszióst látott bennem, vagy csak a puszta lehetőséget arra, hogy célját elérje.
- Fiatalember - na ez volnék én - segítsen már legyenszíves!
- Igen? - kérdeztem, de azért sejtettem mire megy ki a játék, de hát az emberek szeretnek beszélni, hagytam hadd mondja.
- A cicám kiugrott, és most nem jön ide, én nem merek oda menni, mert nagyon csúszik a járda.
- Rendben - bólinottam.
- Nézze, fiatalember, ott ül, az árnyékban.
Néztem, hol a megmentésre váró macska, megláttam. Sóhajtottam, majd elindultam, megfogtam az árnyékban "csücsülő" repedtcserepes fagyott kórót, és odavittem a nénihez.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése