Türelmes vagyok, túlságosan is. Néha birkának érzem magam. Ez azért már-már bosszantó, főleg ha egy utolsó szemétként vagyok beállítva. Egy régi elfeledett poros emlék, kínos darabjait kell bámulnom nap mint nap. Gyomorforgató érzés. De azért még se hányhatok bele, azt azért csak nem kéne. Feldarabolni nagy porral és sok szálkával járna, mondjuk utána le lehetne vinni zsákokban. Szájkarate? Lehet. Nem érdekel, takarítsd el, vagy én fogom.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Ottfelejtôdött a pianino?
meg még egy pár dolog, könyöröghetek én, hogy elkerüljön, ámde mindez hasztalan
- Gyere be, mit hoztál ide el, csaknem hiánytalan
S becsapom az ajtót, felőlem meghalhat
Megjegyzés küldése